Írta T. Austin-Sparks
Ez nem prófécia, hanem egy kérdés. Isten népének és sok szolgájának egyre erősebb az a meggyőződése, hogy az Úr szükségképpen valami újat kell, hogy cselekedjen. De van-e itt valami ok, hogy miért kellene egy új mozgalomra vagy az Úr további lépéseire számítani? A válasz többféleképpen adható meg. A világ történelmében időről időre vannak meghatározott és világosan elkülönülő mozgalmak a szellemi érdeklődéssel összefüggésben. Ezek a mozgalmak gyakran, ha ugyan nem mindig olyankor jönnek létre, amikor a körülmények nagyon hasonlóak a mostaniakhoz. A valódi szellemi életmód bőséges vizei nagyon lefutottak, és a szellemi dolgok igen sekélyessé és felszínessé váltak. Ami ténykedés létezett, az a saját motivációs erejéből működött. Vagyis emberi erő és buzgalom vitte tovább, a saját lendülete hajtotta előre. S ez így folytatódott a szervezett vállalkozások változatos és sokféle formájával, a maga érdekességével, varázsával, és azzal a propagandával, hogy mindez "Isten munkája" volt.
Így aztán Isten ügyei igen merevvé váltak. Hagyományok alakultak ki, és ennek megfelelően minden az elismert és elfogadott szabályok, módszerek, tanítások és eszközök szerint zajlott. Nem ez volt Isten útja ahhoz, hogy úgy tehessünk, ahogy Ő szeretné, mert így minden azonnal gyanússá vált, ami nem a szokásoknak megfelelően történt. Így megkötözték Őt az állandósult hagyományokkal, amik befolyásolták az Ő népének a gondolkodásmódját. Saját véglegesített pozícióik miatt szűk lett a hely az Úr számára az Ő népe között, ugyanakkor érezték, hogy nincs minden rendben. Ennek a legtöbb esetben az lett a következménye, hogy az isteni válasz a dolgok bevett rendjén és rendszerén kívül jelent meg; és az Élet ügyei hosszú időkre egy erős és komoly ellenzékkel kerültek szembe, de nem a világ részéről, hanem azok felől, akik állítólag Istenért voltak jelen itt a földön.
Ez a tény különös hangsúlyt ad címadó kérdésünknek: Mit tesz Isten legközelebb?
Isten még sohasem mozdult másként, mint a tökéletesség és véglegesség szempontjából és helyzetéből. Az ember első földi napja a Szombat volt, amikor Isten már bevégezte minden munkáját. Tehát az ember nem tevékenykedett Istennel együtt valahol az Ő munkája részleteinél vagy töredékeinél. Amikor az új testületi Ember Pünkösdkor megérkezett, ehhez a felmagasztalt Krisztus adott tökéletes és rendíthetetlen alapot. Istennek a Gyülekezetet érintő különleges mozgalmai történelmében nem arról van szó, hogy Ő valami újat adna, hanem arról, hogy miként vezet vissza ahhoz az eredeti tökéletességhez amivel az Ő Fiát töltötte be. Ha megnézzük a Gyülekezet történetét, láthatjuk, hogy az mindig valami olyannak a visszaszerzését mutatja be, ami korábban elveszett. Ezért nem tud Isten soha megelégedni olyasmivel, ami csak alapfokon, többé-kevésbé töredékeiben képviseli Krisztus Teljességét. Istennek bármilyen mozgalma, amely fölött az ember kezd gyámkodni és öncélúan cselekedni, legyen az evangelizálás, vagy a legtökéletesebb híradás az életről és igazságról, vagy akár egy fejlett rendje és módja a gyülekezeti életnek és gyakorlatnak, abból előbb-utóbb mégis hagyomány és törvényesített rendszer lesz, megfosztatva az élettől és a mennyei tökéletességtől.
Isten az Ő népét mindig nagykorúságra szeretné vezérelni, amely Ővele tartva Krisztus örök teljességét jelenti. Ha létezik még egy magasabb fejlődési szint a már meglevőnél, akkor azok, akik ezt elérik,(viszonylag kevesen lehetnek), mélyebb felismerésre fognak jutni, mint amit a hagyományos kereszténység összes létező sikertelenségével és tehetetlenkedésével valaha is tartalmazott. Erőlködhetnek, igyekezhetnek és belevethetik magukat, hogy megkíséreljék megjavítani azt, de bele fognak roppanni, s végül Isten kegyelméből meglátják, hogy a régi tömlő nem tudja az új bort megtartani. Istennek újat kell cselekednie, és ahhoz, hogy azt véghezvigye, tiszta útra van szüksége.
Megkérdezzük tehát, nincs valami szokatlan és különleges körülöttünk ahhoz képest, ami volt? Vajon nem viszi Isten a múltban felhasznált dolgok nagyrészét az ócskapiacra? Muszáj feltennünk ezt a kérdést, akármi is lesz Isten választása, akkor is, ha meg akarja újítani az emberek különféle, egymásnak ellentmondó vallásos rendtartásaihoz és rendszereihez idomuló dolgait, és akkor is, ha felhagy a győzködéssel, és félretolja azokat. Nagy árat fog ezért fizetni minden résztvevő, főleg akik eszközként használtatnak fel az eseményekben, mert nekik igen megtört és megüresedett edényekké kell válniuk.
T. Austin-Sparks úgy gondolta, hogy amit ingyen kaptunk, azt továbbadnunk is ingyen kellene. Ennek megfelelően az Ő írásai sincsenek szerzői jogokkal védve. Ha Te is szeretnéd másokkal megosztani ezeket a műveket, kérjük, hogy tiszteletben tartva a szerző kívánságát, add Te is szabadon - költségmentesen, változtatások és szerzői jogok fenntartása nélkül.